Rejtett kincseink… egy újabb érdekes libellus gradualis: Georgius Pray Poema de institutione ac venatu falcorum libris IV comprehensum (Költemény a solymászatról négy könyvben) című műve

Habent sua fata libelli, azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa, tartja a régi mondás. Ha van könyv, melyre igaz a fenti kijelentés, Pray György most közreadott művére feltétlenül az. Ugyanis mind a szerzője, mind a témája, mind sorsa miatt megérdemli a figyelmet. Pray György művét – melynek első része 1749-ben jelent meg, a második része kéziratban lappangott, illetve a fellelt kéziratról kiderült, hogy az az átdolgozott első részt is tartalmazza – egy bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel kiegészítve, magyar fordításban vehetik kézbe az érdeklődők. A mű első, nyomtatásban is megjelent „két könyve,” nagyon ritka kiadvány Magyarországon, Pannonhalmán kívül az OSZK-ban, az Egyetemi Könyvtárban és egy magángyűjteményben van belőle tudomásunk szerint.

Pray György: Költemény a solymászatról négy könyvben.- szerk. Bagyura János, Czerovszki Mariann, Kasza Péter.- Budapest: Magyar Solymász Egyesület, 2017. 163 p.

A fordítás alapjául szolgáló mű: Georgius Pray: Poema de institutione ac venatu falcorum libris IV comprehensum (cc. 1756)  - kézirat - őrzési hely: a bécsi nemzeti könyvtár.- Fordította: Czerovszki Mariann és Kasza Péter. Szakmailag (madártan, solymászat) lektorálta: Bagyura János

Tartalomjegyzék:

Bevezetés
1.    Solymászati hagyományok és emlékek Magyarországon
2.    Az első magyarországi solymászkönyv és utóélete: Ladislaus Hungarus és Eberhardt Hicfelt
3.    A De institutione ac venatu falcorum keletkezésének körülményei
3.1. Egy nagy múltú műfaj: a tanköltemény
3.2. Pray és a solymászat
3.3. A De institutione ac venatu falcorum jelentősége
Költemény a soymászatról négy könyvben
Első könyv
Második könyv
Harmadik könyv
Negyedik könyv
Jegyzetek
Kislexikon
A Pray György által idézett szerzők áttekintése
Irodalomjegyzék

„Habent sua fata libelli, azaz a könyveknek is megvan a maguk sorsa, tartja a régi mondás. Ha van könyv, melyre igaz a fenti kijelentés, Pray György most közreadott művére feltétlenül az. A Poema de institutione ac venatu falcorum libris IV comprehensum (Költemény a solymászatról négy könyvben) ugyanis mind a szerzője, mind a témája, mind sorsa miatt megérdemli a figyelmet.
A solymászat a 18. századra már nagy múltú és közkedvelt vadászati mód volt Magyarországon is, Európában pedig ekkorra már nemcsak a gyakorlatban művelték, de jelentős – latinul és népnyelven íródott – szakirodalma is volt. Magyarországon mégis Prayé volt az első teljes egészében fennmaradt solymászati munka, amely ily módon méltán tekinthető a magyarországi ornitológia, azon belül is a solymászati irodalom egyik első darabjának. Az persze, hogy az első szakmunkára a 18. század közepéig kellett várni, nem jelenti azt, hogy Magyarországon ne lett volna jelentős tradíciója a solymászmadarakkal történő vadászatnak. (7. oldal)
Hogy Magyarországon a solymászat elterjedt és közkedvelt időtöltésnek számított a királyi udvar és az uralkodó elit körében, nemcsak a helynévanyag, a tárgyi emlékek vagy a mondákban megőrződött epizódok mutatják, hanem az is, hogy a 14. század folyamán már latin nyelvű, értelemszerűen kéziratos traktátus születik e tárgykörben, mégpedig I. (Nagy) Lajos (1342-1382) solymászmesterének, Ladislaus Hungarusnak, vagyis Magyar Lászlónak a tollából. Sajnos a szerzőről a nevén kívül szinte semmit nem tudunk, és művének eredeti szövege sem maradt ránk (vagy lappang). A mű hagyományozódása azonban rávilágít a középkori magyar solymászat, sőt a solymászati irodalom nemzetközi összefüggéseire, ami már önmagában is megmutatja a mű jelentőségét. (12. oldal)
Bár a solymászat az egész kora újkorban népszerű maradt Magyarországon, mégis egészen a 18. század közepéig – majdnem négyszáz évet – kellett várni, míg a solymászati irodalomnak Ladislaus Hungarus után újabb művelője akadt. A jezsuita Pray György 1749-ben Nagyszombatban… megjelent Deinstitutione ac venatu falcorum című műve azonban nem csak azért különleges munka, mert ez az első teljes egészében ránk maradt magyarországi solymászati szakkönyv. Pray műve nemzetközi viszonylatban is párját ritkító alkotás, ugyanis nem prózai műről, hanem tankölteményről van szó, ilyet pedig Prayon kívül csupán egyetlen szerző, a francia Jacques Auguste de Thou (Thuanus) írt közel két évszázaddal korábban. (16. oldal)
(Pray műve)  A régebbi ornitológiai és solymászati szakirodalomban előfordult ugyan, hogy mivel a nagyszombati kiadás címlapján nem Pray neve, hanem a végzős baccalauresuk osztályfőnöke, (promotor), Andreas Schmidthauer neve állt, némely esetben neki tulajdonították a művet … (mivel) a hagyomány szerint keresztényi alázatból nem volt szokás az ilyen műveken a szerző nevének a feltüntetése .. ami … magában rejtette az ilyen sajnálatos tévedések lehetőségét is. A nagy jezsuita bibliográfiák azonban kivétel nélkül Prayt tekintik szerzőnek...  (18. oldal)
A mű sem témaválasztásával, sem terjedelmével nem tért el a diplomaajándéknak szánt átlagos libellus promotionisoktól, további sorsa azonban jelentősen különbözik a műfaj többi darabjától. (19. oldal)
Prayt nyilvánvalóan foglalkoztatta a solymászati téma, az első könyv végén utalt is rá, hogyha nem szorongatták volna terjedelmi korlátok, szívesen foglalkozott volna még a sólymok betegségeivel, illetve gyógyításuk módozataival. Idővel a szándékot tett követte, és a terv pár évvel később megvalósult. … a kézirat azonban balszerencsés és máig tisztázatlan módon még Pray életében elkallódott.” (20. oldal)
1982-ben azonban Tarnai Andor véletlenül rábukkant a bécsi Nationalbibliothek anonim kézirata között, majd 1983-ban Szörényi László készíttetett róla fénymásolatot. Az eredeti kézirat azonban ismét elkeveredett a bécsi könyvtárban, mígnem a fordítás kapcsán sikerült mégis megtalálni az 1990-es évek végén.
Pray György művét – melynek első része 1749-ben jelent meg, a második része, és az átdolgozott első rész kéziratban lappangott – egy bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel kiegészítve, magyar fordításban vehetik kézbe az érdeklődők. A fordítás teljes egészében a  kéziratból készült. 

A mű első, nyomtatásban is megjelent „két könyve,” nagyon ritka kiadvány Magyarországon, Pannonhalmán kívül az OSZK-ban, az Egyetemi Könyvtárban és egy magángyűjteményben van belőle tudomásunk szerint. A pannonhalmi példány Paintner Mihály forrásértékű kéziratos bejegyzése miatt különösen is érdekes, mert ez indította el a nyomozást a mű elveszettnek hitt kéziratos folytatása után, ami, nagy örömünkre végül eredményre vezetett.

A fordítást a nyomtatásban megjelent könyvecskéből kezdték el, de a kéziratból kiderült, hogy Pray nemcsak folytatta a munkát, hanem az első részt is alaposan átdolgozta. A fordítómunkáról Czelovszki Mariann és Kasza Péter részletesen beszámol a Szörényi László 6o. születésnapjára készült emlékkönyvben: “Nem sűlyed  az emberiség” – Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. Bp., 2007., MTA Irodalomtudományi Intézet, p. 333-339. A kötet csak elektronikus formában ITT érhető el.