Rejtett kincseink… a Salzburgi Missale 1492. évi nürnbergi kiadása, a 15. század egyik legszebb könyve

A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár rejtett kincseihez tartozik a Salzburgi Missale 1492. évi, nürnbergi kiadása Georg Stuchs nyomdájából. Az ősnyomtatványnak Magyarországon csak egyetlen példánya található, Pannonhalmán. Vannak, akik a Salzburgi Missale első kiadását a 15. század egyik legszebb könyvének tartják. A kötet szerepelt a Műcsarnok Körülöttünk, Ipar- és tervezőművészeti Nemzeti Szalon című kiállításán, 2017-ben

A kötet leírása: Missale Salisburgiense. Nürnberg : Georg Stuchs, 1492. Aug. 14. [18], I-CCCLXXIIII, [1] [=391] fol. : ill.; 2° (42 cm)

Jelzete: 122-A-7

Ismertető:  

„A magyarországi viszonylatban egyetlen pannonhalmi példány csonkasága ellenére is a 15. századi könyvművészet szemet gyönyörködtető emléke. Georg Stuchs korának egyik legkiválóbb nürnbergi nyomdásza volt, aki különösen liturgikus könyvek kiadásában jeleskedett, hatvan körül lehet az általa kiadott különböző kötetek száma. A Salzburgi Missalénak ezt az első kiadását sokan a 15. század egyik legszebb könyvének tartják. A nagy fólió méretű példány 42 cm magas, igényes betűtípusainak gazdagságával, utólag festett és aranyozott iniciáléival kimagasló művészi értéket képvisel. A kiadás Friedrich von Schaumburg salzburgi érsek (1489–1494) nyomtatott jóváhagyásával jelent meg. A kötet érdekessége azonban ezen is túlmutat. A Missale Krisztus passiójának mind a négy evangéliumi leírását közli, s a lapszéleken az utólagos beírások különösen figyelemre méltók: Máténál a lapszéleken piros tintás írással jelölték a történet szereplőit a LXXXVIII. levéltől kezdődően: „Salvator,” „chorus,”„omnes”, „Judas” stb., majd a XCII. levél rectóján kottával együtt olvasható Jézus arameus nyelven mondott fohásza a kereszten, az „Eli, Eli, lamma sabactani,”itt a kötetben hibásan: „Hely, Hely lamzabatani,”illetve latin fordítása is. A XCIV. levél hátoldalán kezdődő Márk szerinti szövegben ugyancsak megtaláljuk a szereplőket a lapszéleken piros és fekete tintával, majd a végén az arameus fohászt az előbbivel egyező kottával és „Heloy, Heloy lamazabathani” szövegváltozattal, továbbá latinul. A „dramatizálás” folytatódik a Lukács-passióban is a XCIX. levél hátoldalától CII-ig a margókon piros tintával, de ahol a szöveg szerint a templom kárpitja kettéhasad, a margón „hic solvitur Lintheum” beírás olvasható, ami tulajdonképpen rendezői utasítás: itt el kellett oldani vagy le kellett engedni a vásznat.  Tehát nagy valószínűséggel a Missalét a későbbiek során a passió, illetve misztériumjáték forgatókönyveként is használhatták; erre utal a kötet állapota is, hiszen szóban forgó lapjai a leginkább elhasználtak. A trienti zsinat (1545–1563) is szerepet játszhatott a Missale későbbi sorsában, mert V. Pius pápa (1566–1572) az 1570. július 14-i, Quam primum kezdetű bullával a trienti zsinat által helyreállított római rítust tette kötelezővé, amelyet hat hónapon belül kellett bevezetni. Így a korábban nyomtatott misekönyvek nem csupán az elhasználódás, hanem a reform miatt is kikerültek a miseliturgiából; a virágvasárnapi, illetve nagyheti passió előadásához azonban szövegkönyvként megfelelő lehetett egy ilyen példány.”

W. Salgó Ágnes: Amiről a régi könyvek mesélnek - in: Collectanea Sancti Martini A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője

A példány jellemzői:

• Az első és a kötet végén levő számozatlan levél, ill. a CLXVIIIv üres.
• Illusztráció: piros, kék, és aranyfüst lemezzel díszített, festett iniciálék, lapszéldíszek; piros-fekete nyomás; számos kottával, pirossal nyomtatott négy vonal fekete kottafejekkel.
• A kötet elején Friedrich von Schaumburg, salzburgi érsek nyomtatott felhatalmazásával, a levél hátoldala üres.
• Az kötet elejére piros-fekete tintával írt pergamen lap van befűzve, egyik oldalán liturgikus szövegrész: lectio Szent Lukácstól, Mária látogatása Erzsébetnél, a másik oldalán: Officium de quatuordecim(!) adiutoribus. Introitus. Multe tribulationes iustorum... szövegkezdettel; a 14 szent között nem szereplő Eustathius neve más kéz írásával, fekete tintával a margón. A pergamen szöveg alatti, feltehetően üresen maradt része levágva.
• Régi pannonhalmi jelzet az előtábla belső oldalának alján: 3a1.
• A CLXVIIIv. üres.
• Csonka: hiányzik az első, jelöletlen ívből 1 lev., a CLXXXIII-CXCII levelek [a kánon, a kánonképpel együtt], CXCV-CXCVIII, és a CCCLXVII. levéltől a végéig.
• A kötet erősen sérült lapjai javítva, új bőrgerinc; tárolása dobozban.
• 15. századi vaknyomásos fatáblás bőrkötés. Két kapocs nyoma, illetve maradványa; a középveretek megvannak, az előtáblán három, a háttáblán két sarokveret. A gerincen újabb bőrborítás.

A kötetet Fehreintheil Henriette ( Ars Alba Műhely, Szentendre) restaurálta 2016-ban

A Salzburgi Missale szerepelt a Műcsarnok Körülöttünk, Ipar- és tervezőművészeti Nemzeti Szalon (2017. április 22. – augusztus 13.) című kiállításán.

Szakirodalom: HC *11420., GW M24684., BSB-Ink M-486., Weale-Bohatta 1378., Goff M-718., CIH 2309., ISTC im00718000., PFK-INC 172