Szent Benedek ünnepe elé

Március 21-én Szent Benedekre emlékezünk. „Isten embere a sok csoda mellett, melyek fényében a világ előtt tündöklött, tanításának szavában is nem csekély mértékben ragyogott. Megírta ugyanis bölcs mértéktartásban kiváló, előadásában világos Reguláját a szerzetesek számára. Ha életét és jellemét valaki részletesebben akarja megismerni, e Regula tanításából megtudhatja mindazt, amit, mint Mester tett. Mert e szent férfiú ne tudott mást tanítani, mint ahogy maga is élt.” - írja Nagy Szent Gergely, Szent Benedek életrajzírója. 

(Nagy Szent Gergely: Szent Benedek élete és csodái  in: Népek nagy nevelője Budapest: Szent István Társulat, 1981 XXXVI. A regula Elektronikusan elérhető: https://bencesgyor.hu/szent-benedek-elete-es-csodai/)

A Reguláról

Benedek Reguláját nem légüres térben írja. Mikor ő él, a latin keresztény világban, sőt Itáliában is már több nemzedékkel azelőtt meggyökerezett a szerzetesség, amely alapvetően a keleti, főleg egyiptomi, palesztinai és kis-ázsiai hagyományokat követte, az ottani életmódot tekintette példának, az ott keletkezett műveket fordította latinra, olvasta és alkalmazta a nyugati viszonyokra.

Benedek jól ismeri és tiszteli ezt a hagyományt. Írásának műfaja, a regula, sem az ő találmánya: az V-VI. századi latin szerzetességben így neveztek minden olyan szabálykönyvet, amelyet egy konkrét monostor, vagy konkrét monostorok számára írtak, azzal a céllal, hogy az atyáktól örökölt nagy szerzetesi hagyományt és tanítást a helyi viszonyokra alkalmazzák, ott aprópénzre váltsák. A regulában van lefektetve a közösség napirendje, a közösségen belüli viszonyok, a külvilággal való kapcsolat, a közös imádság, valamint a szellemi és kétkezi munka, étkezések rendje, stb. Benedek idején sok ilyen regula van használatban a keresztény Nyugaton, szinte azt mondhatnánk: ahány monostor, annyi szabályzat.

Benedek sem akar újítani, és nem is akar rendet alapítani. 73 fejezetből álló Regulájában az általa alapított konkrét közösségek számára foglalja össze a nagy szerzetesi hagyományt, s teszi azt a mindennapokban élhetővé. Sokat merít Iohannes Cassianus-tól, Nagy Szent Baszileiosztól, Szent Ágostontól, illetve egy néhány évtizeddel korábban íródott itáliai szabálykönyvből a Regula Magistri-ből.

Benedek Regulájának súlypontjai

• A Regulában nagy hangsúly kerül az apáttal, a monostor elöljárójával való kapcsolatra, akire a szerzetesek, mint Krisztus helyettesére tekintenek, s úgy engedelmeskednek neki.
• Noha a monostorban a végső döntéseket mindig az apát hozza, fontos, hogy előtte tanácsot kérjen: vagy az egész közösségtől (komolyabb ügyekben), vagy egy kisebb testülettől, a tanácstól, ha kisebb súlyú ügyekről van szó. A monostor apátját is az egész közösség választja, nem külső egyházi kinevezés útján lesz azzá valaki.
• Benedek számára a szerzetes életének a következőkre kell irányulnia: Krisztus mindenekelőtt való szeretete, engedelmesség, alázat és az egymás iránti tiszta, testvéri szeretet.
• Benedek szerint a szerzetes legfontosabb munkája az istenszolgálat, a közös imádság (zsolozsma), amelyre naponta hétszer gyűltek össze a szerzetesek, valamint éjjel is felkeltek imádkozni.
• Benedek külön időt szán a kétkezi munkára (mezei munka, ház körüli, konyhai munka, vendégek ellátása, stb.), valamint a csendes olvasásra (ide tartozott a Szentírás imádságos olvasása, és a zsoltároskönyv kívülről való megtanulása).
• Nagy hangsúlyt fektet a közös tulajdonra: az Apostolok Cselekedeteiben leírt jeruzsálemi egyházhoz hasonlóan, ahol a keresztények az apostolok lábaihoz vitték a javaikat, itt sem lehetett senkinek magántulajdona, hanem mindenük közös volt és ki-ki szükségéhez mérten kapott.
• Benedeknek nagy gondja van a gyengékre – öregekre, betegekre és a gyermekekre.
• Nagyon fontos a vendégszeretet gyakorlása: minden érkező vendéget, de különösen a szegényeket és zarándokokat, nagy tisztelettel kell fogadni, mintha magát Krisztust fogadnák be.

A Regula utóélete

Bár Benedek reguláját csak néhány konkrét közösségnek szánta, mégis később az egész keresztény Nyugaton elterjed. Benedek egyrészt zseniálisan foglalja össze a nagy szerzetesi hagyományt, ugyanakkor érzékeny a helyi közösségek változatosságára illetve az egyes szerzetesek esendőségére, sokféleségére. Éppen ezért sok konkrét döntést bíz a helyi elöljáróra és tanácsára. Egyszerre hűséges a hagyományhoz és nyitott a konkrét szükségletekre, ami rugalmasan alkalmazhatóvá teszi sokféle helyzetben. Mindezeknek köszönhetően a VII. századtól egyre inkább elterjed a Regula, először más regulákkal együtt. Majd Aniani Szent Benedek hatására Jámbor Lajos uralkodása alatt a 810-es években kötelezővé teszik a Frank Birodalom valamennyi monostorában. Ettől kezdve beszélhetünk bencés szerzetességről. A koldulórendek megszületéséig minden szerzetesi reform Benedek Regulájához tér vissza (ciszterciek, kamalduliak).

Forrás: https://pannonhalmifoapatsag.hu/szent-benedek-es-a-regula/