Szent István… Ezen… kápolnában ajánlá az Boldogságos Szűznek… Magyar Országot…


Magyarország régi, latin elnevezése Regnum Marianum, Mária királysága, Mária országa. A kifejezés abból a hagyományból ered, mely szent az utód nélkül maradt Szent István király 1038. augusztus 14-én, a halála előtti napon felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Bizonyos források szerint mindez Székesfehérvárott történt, Esterházy Pál azonban 1696-ban megjelent művében azt írja, hogy Pannonia Szent Hegyén, a mai Pannonhalmán

 

Galántai herceg Esterházy Pál, birodalmi herceg és magyar gróf, előbb Moson vármegye ispánja, majd a Magyar Királyság nádora, 1681-től haláláig, költő és zeneszerző, így ír erről Mennyei korona az az az egész világon lévő csudálatos Boldogságos Szűz kepeinek rövideden föl tett eredeti című munkájában: „Szent István király, midőn ellenségi ellen indult volna, fogadást tőn az Istennek, hogy Szent Márton püspök tisztességére egy templomot épéttet egy klastrommal együtt az Pannoniai hegyen, mely Győrhöz közel vagyon. Diadalmat adván azért Isten a szent királynak, fogadását bétellyesíté, megépéttetvén a templomot, s mind pedig az klastromot, szent Benedek szerzetin levő barátoknak. Véghez vivén azért istenes szándékát, fogadá annak utána, hogy az Boldogságos Szűz tiszteletire is egy kápolnát épéttetne, mellyet is el követe, kit az öreg szentegyház alá csináltatott sok apró oszlopokkal ékesétvén, az maga királyi székét is oda helyheztetvén, mely veres márván kőből vagyon kifaragva. Ezen szent kápolnában ajánlá az Boldogságos Szűznek örökössen Magyar Országot, itt szántalan sok malasztok adattak a sok féle nyavalyákban levő keresztyén hiveknek…„

Akárhogy is történt: a pannonhalmi monostort Szent István király alapította, és azért építtette, hogy a szerzetesek mindennap imádkozzanak hazánk fennmaradásáért ezen a helyen. A monostor története szorosan összefonódik az ország, hazánk történetével.

Pannonhalma az elmúlt ezer év alatt vitathatatlanul a világ örökségének és a nemzeti kulturális örökség részévé vált. A magyar kereszténység bölcsője… a „hegyre épült város,” mely messziről látszik, és ahonnan messzire látni. Ugyanakkor egy működő kolostor, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal ezer éve – egy a Harvik püspök által, a 12. században lejegyzett Szent István legendájából vett formulával élve -  „mindmáig virul a szerzetesi gyülekezet a Regula rendjében”.

Vannak helyek, melyeknek hangulata és vannak, melyeknek szelleme van. Pannonhalmának szelleme és kisugárzása van. A látogató, legyen hívő vagy nem hívő, turista vagy zarándok, katolikus vagy más vallású, tanult vagy kevésbé iskolázott, nem tudja kivonni magát a hely hatása alól. A „genius loci”, a hely szelleme – megérinti az ideérkezőt.

Ennek az érzésnek sajátos színt, a Pannonhalmán élő és a Pannonhalmát felkereső embereknek egyféle öntudatot adhat Esterházy Pál feljegyzése - megjegyzése…