Az ember tragédiájáról...
... Madách Imre születésének 200. évfordulója és halálának (1864. október 4.) napfordulója kapcsán
Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma mellett sokkal kevesebb figyelmet kapott ebben az évben Madách Imre ügyvéd, politikus, író, a magyar drámaköltészet kiemelkedő alakja, aki szintén 200 évvel ezelőtt, 1823. január 20-án született, és 1864. október 4-én halt meg.
Madách Imre fő műve, Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen a börtönben írta meg, 1852-ben. 1856–1857-ben készült a második változat, a művet végső formájában 1860-ban fejezte be. 1861-ben kereste fel a kézirattal Arany Jánost, hogy kikérje a műről véleményét, aki kiemelkedőnek tartotta a drámát és felajánlotta segítségét, hogy kijavítja a nyelvi és verselési hibákat, mely ígéretét meg is tartotta. Az ember tragédiája első kiadása 1862-ben jelent meg nyomtatásban, de nem került könyvárusi forgalomba.
Madách művét először 1883. szeptember 21-én állították színpadra a Nemzeti Színházban. Ezt számtalan bemutató követte, majd 1947 után, a kommunista diktatúra előre törésével hét évre betiltották, mert a falanszter-színt a kommunista utópia kigúnyolásaként, magát a drámát pedig „reakciós”, „vallásos”, „haladásellenes” műként értelmezték. 1955-ben mutatták be újra a művet, de a pártvezetés ismét betilttatta és csak 1957-től játszották ismét a Nemzeti Színházban, amikort a szocialista kultúrkritika az elfogadhatónak (tűrt) minősített művek közé sorolta Az ember tragédiáját.
1958-ban a Magyar Helikon Kiadó díszkiadásban adta ki a művet, Zichy Mihály rajzaival. Ennek a kiadásnak a szövege, ahogy azt a „Jegyzetek”-ben olvashatjuk: „ … a dráma Madách Imre által javított, 1863. évi (Az ember tragédiája. Drámai költemény. Írta Madách Imre. Második tetemesen javított kiadás. Pest, Emich Gusztáv sajátja) és a Szépirodalmi Könyvkiadó 1956. évi kiadványán alapul. E kiadások szövegét egybevetettük a Magyar Irodalmi Társaság által 1923-ban kiadott mű (Madách Imre: Az ember tragédiája. Első kritikai szövegkiadás. Sajtó alá rendezte Tolnai Vilmos) szövegével.” Az 1958-ban (a második kiadás 1960-ban) megjelent díszkiadás utószavában Révai József, a kommunista párt kultúrpolitikai fő ideológusa az írta, hogy a párt nem is a Tragédia letiltásával követte el az igazi hibát (bár a betiltást szükségszerűnek vélte), hanem azzal, hogy éveken át nem sikerült kidolgoznia a mű marxista szellemű értékelését.
Az utószó, Révai József 65 évvel ezelőtt megjelent értékelése, mely a Tragédia közzététele után 100 évvel jelent meg érdekes, tanulságos és a korszakra jellemző. A csatolt dokumentumban, alább, teljes terjedelmében elolvasható.
Csatolmány | Méret |
---|---|
madach_utoszo.pdf | 905.81 KB |