„De akarom, hogy Pannonhalma ne felejtse, hogy látott...” (Kazinczy)

Április 5-én a Pannonhalmi Főapátság kapuja közelében a bejárati átjáróban leplezték le KissPál Szabolcs alkotását, egy márványtáblát, mely ugyan őrzi a Vörös Rabbinak nevezett, David Victor Tulman emlékét, aki az apátság falai között lelt menedékre 1919-ben, mégis elsősorban műalkotás, nem emléktábla. A tábla a Főapátság 2021-es Emlékezet kulturális évadában látható Láthatatlan spektrumok című kiállításra készült, annak egyik műtárgya volt.

Április 5-én a könyvtár klasszicista könyvtártermében nyitottuk meg a Főmonostori Kiállítótérben 2023. április 5. és november 11. között látható ZARÁNDOKLAT időszaki kiállítást. Dejcsics Konrád atya, a Főapátság kulturális igazgatója köszöntője után beszédet mondott és a kiállítást megnyitotta: Wirth Imre író A barokk orgonán modern darabokat adott elő Kiss Zsolt orgonaművész, a Főapátság karnagya.

A jövő héten kezdődő nagyhét elé: Gerhard Lohfink elmélkedése hitről, életről, Krisztus és a magunk haláláról:  „Arról, hogy mi történik velünk a halál után, csak a hit révén tudhatunk. …Ez a „csak hit révén" nem valami negatívumként, valami maradékként értelmezendő, mert hát semmi bizonyosat sem tudunk. „Hinni" teológiai értelemben éppenhogy nem ezt jelenti. A hit személyes felismerést jelent. A hit annyit jelent: teljesen megbízom a másikban és éppen ezáltal ismerem meg.

… Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Isten cserbenhagyásai miatt mindig ez a kérdés szakad ki az ember mellkasából. Semmi válasz, visszhang sem, a kiáltozást benyeli a néma ég. A feltámadásig, legalábbis. Akkor is csak erre, a már elkiáltott kérdésre születik válasz. A jövőbeni kérdés, ha pontosan ugyanaz is, egészen más mégis. És a feltámadás is „más”, mindig. A fölemelt és meggyalázott meztelen test nem ígéri a megváltást – érdemes volna nem idealizálni a szenvedést, Krisztus szenvedését sem.

A Pannonhalmi Főapátság 2023-as; Zarándoklat kulturális és spirituális évadának első kiemelt zenei eseménye a Nagyböjti koncert a könyvtár klasszicista termében március 31-én. Fellép a Pulzus vonósnégyes és Kiss Zsolt orgonaművész, a Szent Márton-bazilika karnagya, aki a nemrégiben felújított, közel 300 éves, egyedi hangzású, a könyvtérteremben elhelyezett Podkonicky-orgonát szólaltatja meg.

Fölvenni a monostor ritmusát – bizonyára lehetetlen. Lehetséges persze, de ahhoz mindent odahagyva, meztelenül kellene belépnem a főkapun. Eltökélten és erőfeszítés nélkül kitartani, mégis, ritmussá lenni, lefordítani önmagamra egy másik időt.A jelen idő beköltözése a halandó testbe – lehetséges ez? Vagy már eleve benne is van és Léleknek hívjuk? A ritmus a test állapota (benne van az érzékelhetőben) – ezt persze tudom és tudtam, de ebből nem következik, hogy a beköltözésem napján máris rá is tudnék állni az újabb ritmus-javaslatra.

Szent Benedek ünnepén, 2023. március 21-én nyitotta meg a Pannonhalmi Főapátság azt a gyűjteményi folyosón kialakított látványtárat, amely külsős segítőkkel és belső gyűjteményi (könyvtár, levéltár, múzeum) együttműködés szép eredményeként valósult meg.

(Kaddis a meg nem született bárányért) A meg nem született bárány és kecskegida bőréből készül a legszebb pergamen. Megfizethetetlen, ami csak annyit jelent, mióta világ a világ: van, aki megfizeti; sőt van, aki csak erre hajlandó költeni. Fehér cérnakesztyűt húzok, hogy kezembe vehessem a páncélszekrényből előkerült miniatűr ,Preces’-t, a 13. századi Biblia Sacrát vagy a tüneményesen kicsike Pannonhalmi Hóráskönyvet…. (Visky András: Az 501–es szoba – 1.

A jelen kiállítás témája a zarándokút, a zarándoklás, mely kimagasló szinten valósulhat meg egy hívő ember életében. A pannonhalmi főapátsági könyvtár saját gyűjteményéből állította össze az egy éven át megtekinthető kiállítást a zarándoklat fogalmának összefüggésében. A kiállítás mottóját a 84. zsoltárban olvashatjuk: „Boldog az az ember, aki szívében zarándokútra készül”. A megfogalmazás azonnal két irányt jelöl meg az „útra kelést” illetően.