Márk evangéliuma 13. fejezete 24. versében Jézus egy nagy megpróbáltatásról beszél: „a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot.” Ezzel a szenvedéssel szembesülve sokan a világ végére gondolhatnak, de az Úr megragadja az alkalmat, hogy más értelmezést kínáljon nekünk, és ezt mondja: „ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak” (Mk 13,31). Van, ami elmúlik és van, ami nem múlik el.

„Mindannyian kicsinyek és védtelenek vagyunk a halál misztériumával szemben. De micsoda kegyelem, ha abban a pillanatban is őrizzük szívünkben a hit lángocskáját! Jézus kézen fog majd minket, amint kézen fogta Jairus lányát, és még egyszer megismétli: »Talita kum!«, »Kislány, kelj fel!« Ezt fogja nekünk is mondani, mindnyájunknak: »Állj fel, támadj fel!« Ez a mi reményünk a halállal szemben. A hívő számára ez egy teljesen kitáruló ajtó, a kételkedőnek egy teljesen be nem zárt ajtón kiszűrődő fénysugár.

A Kereszt és az Éjszaka vezet el a mennyei fényességhez: ez a Kereszt örömhíre. A feltámadt Krisztus, a dicsőség királya az emberiség ősi mintaképe és feje, alakja olyan cél, amelyre az egész emberi lét irányul, és amelytől értelmét kapja. Krisztus szenvedésében és halálában felemésztődtek bűneink. Ha ezt hittel elfogadjuk, és hívő odaadással Krisztus követésének útját választjuk, és azon járunk, akkor Ő ,,szenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe'' vezet minket.

Krisztus leereszkedve megismétli mindannyiunkban, amit megtestesülésében tett és szenvedett. Képződik bennünk, születik bennünk, szenved bennünk, feltámad bennünk, él bennünk. És mindez nem események sorrendje által, hanem egyszerre történik, mert mint Lélek jön hozzánk, egészen holtraváltan, egészen föltámadva, egészen élve. Mindig érezzük születésünket, megigazulásunkat, megújulásunkat, mindig meghalva a véteknek, mindig feltámadva a megigazulásra. Egész üdvrendje mindig bennünk van egészen minden részében egyszerre. És ez az isteni jelenlét adja mindannyiunknak a jogcímet a mennyre.

Többszáz éves térképek és könyvek egy asztalon. A Pannonhalmi Főapátság levéltárában és könyvtárában párjukat ritkító történelmi dokumentumok lapulnak. Ezek az iratok és krónikák több száz év viharait élték túl, legyen szó Vergilius összesről vagy Cicero beszédekről a 16. századból vagy kézzel festet térképekről az 1700-as évekből. Azonban ahhoz, hogy ezek az iratok a következő évszázadokat is túléljék, az szükséges, hogy megfelelően restaurálják őket. Többek közt ebben tud segíteni egy mecénás.

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján (1905. április 11.) ünnepeljük. Ezen a napon született 1900-ban Márai Sándor is.

Az idei költészet napja ünnepén József Attila egy cím nélkül megjelent versének részletét tesszük közzé. Igazi nagyböjti gondolat:

Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

1000 éve szolgálunk

A Szent-hegyen élő, pannonhalmi bencés szerzetesek – ahogy azt Szent István király  örökül hagyta – ezer éve folyamatosan imádkoznak Magyarország fennmaradásáért. Sorsuk egy évezrede egybefonódik ezzel a vidékkel, és formálj az itt élő közösséget. Sok minden változott ez idő alatt, de spiritualitásuk lényege, szolgálatuk szelleme, az evangélium értékrendjéből fakadó odafordulás az emberek gondjai felé állandó.

Értékeket őrzünk

2025-ben a kert témája köré épül a zenét, irodalmat, képzőművészetet és spiritualitást felvonultató Arcus Temporum fesztivál, amelyet augusztus 22-től 24-ig rendeznek meg a Pannonhalmi Főapátságban.

1831-ben Kazinczy Ferenc meglátogatta barátját, Guzmics Izidort. Megtekintette a nagy építkezést, ami éppen akkor folyt Pannonhalmán – a monostor épületegyüttese ekkor kapta meg mai formáját. Lelátogatott a kertbe is, ahol bizonyos fák kérgébe a számára kedves barátai és felesége, Török Sophie nevének kezdőbetűjét metszette be. Ezek a fák sajnos már elpusztultak, ma már nem láthatók.

Részlet: A Kazinczy útja Pannonhalmára, Esztergomba, Váczra című műből Pest: Landerer, 1931. április 30.

Nagyböjt 4. vasárnapja: Laetare vasárnap, a nagyböjt közepe. Liturgikus színe a bűnbánatot jelölő lila helyett a derűsebb rózsaszín. Advent vasárnapjai között a Gaudete vasárnap a megfelelője.